English

Vagyok, aki vagyok.

Az vagyok, aki másodmagával megalapította és 1996 óta kiadja az Ellenfény címû kortárs elõadómûvészeti folyóiratot;

aki felelõs kiadója és egyik szerkesztõje az Esõ címû irodalmi lapnak;

aki tanulmányokat, esszéket és újabban novellákat ír, például ezt;

aki színházi elõadásokban játszik;

aki kortárs képzõmûvészeti kiállításokat nyit meg;

aki irodalmat tanít egy tanítóképzõ fõiskolán.

És én vagyok az, aki mindezek mûködtetésére alapítványt hozott létre 1992-ben: Új Színházért Alapítvány.

Vagyok, aki vagyok.

Magam vagyok a foglalkozásom: Várszegi Tibor, várszegitibor.

Rejtõzködés - 1999.
fotó: Sebestyén Zoltán

Tanú - 1999.
fotó: Sebestyén Zoltán

Mintha / Als-Ob - 1999.
fotó: Illyés Csaba

Címer

Azt hiszem, leginkább mégiscsak játszom. De nemcsak a színpadon, hanem azon kívül is.

Játszom, amikor szerkesztek, amikor írok, játéknak tekintem, amikor megpróbálok pénzt szerezni a folyóiratokra, vagy azt, amikor a hírlapterjesztõkkel tárgyalok.

Ilyenkor éppen ugyanúgy teszek, mint akkor, amikor a próbateremben színésztársaimnak pusztán csak játékból azt mondom, hogy ugráljanak páros lábbal a hasamon. És õk megteszik, mert színész vagyok és rendezõ.

Nem vagyok képes felosztani a világot a színpadi és a színpadon kívüli valóságra.

Próbálom megtanulni azt, amit egy Szécsi Margit vers nyomán még gyerekkoromban felismertem:

én játszom a világgal és nem énvelem õ!

Mert a rendezõ én vagyok.

Elment a magvetõ vetni...

Augusztusban egy performance-t mutattunk be a folyóparton.

A teret egymással átellenben egy gyümölcseitõl roskadozó almafa és egy kiszáradt körtefa jelölte ki a számunkra.

Az eljátszott történet során a Paradicsom bûnbeesést jelentõ almafája és Beckett Godot-jának kiszáradt fája között félúton felolvasásra került egy szövegrészlet. A szöveget tartalmazó papírt apró darabokra tépdestem, majd, miként a vetõmagokat, a földbe szórtam.

Magvetõként a betemetett papírdarabokra állva megismételtem a mondatokat tudván, hogy azok bármikor újramondhatóak, ám a leírt szavak örökre abban a földben maradnak, ahol akkor színházat szerettem volna csinálni:

"Egyszer azt írtam: a színház a huszonegyedik század vonósnégyesévé válik. Ezt úgy értettem, hogy a színháznak kicsi, de odaadó közönsége lesz. Az igényes ízlés számára… Kevesen, és igazán kis helyszíneken fogunk színházat csinálni." (Richard Schechner. Imre D. Zoltán fordítása.)

És akkor egy almát a kiszáradt körtefára akasztottunk, amely ott lógott még hetekig, amíg meg nem halt.

Talpra magyar! - 2005.

Valahol a Navajo-híd körül (Arisona, USA)

fotó: Várszegi Eszter

Hopi-tánc Hopi földön - 2005.
fotó: Várszegi Eszter

A számokérés kora I.

A bot

írta és játssza: Várszegi Tibor

zene: Mezei Szilárd (brácsa)

kellékek:

Baráth Sanyi bácsi (Jászberény),

Garai Zsófia (Zenta),

Muntyán (Traktoros) József (Parajd)

Külön köszönet Gemza Péternek, Kocsán Lászlónak, Krupa Sándornak és Sós Józsefnek.

A mennybe vitt leány

szóló

Judika szép leány c. székey népballada és

Palkó Tibor Felajánlás c. képe alapján

irta, játssza, díszlet, film: Várszegi Tibor

zeneszerzõ: Mezei Szilárd

zene: Mezei Szilárd Trió

* * *

"... és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! "

(Ezékiel 18.31.)

7 lépés

Elõadja:

Gemza Péter (tánc)

Mezei Szilárd (brácsa, ütõhangszerek)

"Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet."

(Jób 4.12.)

Hírnökök

Három árva c. erdélyi balladaváltozatok alapján.

Írták a szereplõk és Benedek Szabolcs.

Díszlet: Block Csoport.

Fény: Kovács Gerzson Péter.

Zeneszerzõ: Mezei Szilárd.

Zene: Mezei Szilárd (brácsa) és Dénes József (gitár).

Rendezõ: Várszegi Tibor.

Amikor úgy éreztük, hogy a vér kezd elválni a víztõl, amikor úgy tûnt, hogy elindult az igazak kiválasztódása, és minden olyan volt, mintha megkezdõdött volna a hetedik pecsét felnyitása, akkor a Három árva címû erdélyi népballadát újra felfedeztük magunknak.

A balladában a három testvér elindul a temetõbe, hogy halott édesanyját feltámassza. Meg is találják, de õ már nem akar visszatérni.

Amikor színészként mi is elindultunk, hogy ezt a történetet a színpadon értelmezzük, kiderült, hogy a testvérek számára létezik egy másik út, amely alapján a történet újraírható.

A három szereplõ 1990-ben kezdett együtt dolgozni.

Ma hárman három különféle városban, két különféle országban, de ugyanabban az egy világban élnek:

Gemza Péter Franciaországban, Nagy József társulatában táncol.

Krupa Sándor Budapesten különféle színházi formációkban játszik.

Várszegi Tibor: várszegitibor.

Hírnökök

A ballada

Benedek Szabolcs novellája

Kritika

Hapák Péter további fotói

Legközelebbi elõadások:

December 12. 17 óra. Jászberény, Jászság Népi Együttes háza, Víz utca.

December 14. 17 óra. Szajol, Paál István Stúdiószínház.

A Másik Paradicsom

...nem az Elveszett,

nem is a Megtalált,

hanem a Másik...

A 14 stációra tervezett sorozat ugyanannak a témának különféle permutációiból áll össze.

A 14 stációt 14 különféle városban mutatjuk be. Eddig Szajolban, Pécsen, Komáromban, Drezdában, Budapesten, Gyõrben, Békéscsabán, Szolnokon és Székesfehérváron játszottuk.

A visszatérõ elemekbõl építkezõ történetek lefolyását mindenkor a tér adottsága határozza meg.

Szereplõk:

Krupa Sándor, Várszegi Tibor (I.-IX.)

Gemza Péter (VII.-VIII.)

Zene:

Mezei Szilárd - brácsa (II., III., VI.-VIII.)

Malina Ervin - bõgõ (III.)

Díszlet: Block Csoport (IV., V.)

VII. - Békéscsaba (2003. augusztus 8.)
fotó: Nagy Zopán

VIII. - Szolnok (2003. augusztus 9.)
fotó: Álmosdi Árpád

XI. Jászdózsa (2006. július 2.)
fotó: Kormos László

I. - Szajol (2000. augusztus 6.)
fotó: Illyés Csaba

II. - Pécs (2002. június 24.)
fotó: Varga Rita

III. - Komárom (2002. augusztus 24.)
fotó: Róna Tibor

IV. - Drezda (2002. október 11.)
fotó: Dóró Sándor

V. - Budapest (2002. október 23.)
fotó: Eln Ferenc

*

VI. - Gyõr (2003. április 27.)

*

IX. - Székesfehérvár (2004. május 13.)

X. Nagykáta-Erdõszõlõs (2005. december 21.)
fotó: Nagy Árpád Pika

Boszorkányszombat - 1992
fotó: Szakmáry Király Ádámné

Galván - 1995
fotó: Garas Dániel