Túl a vízen jegenyefa,

Az alatt ül három árva,

Egyezkednek egymás közbe:

Öljék meg a legküssebbett.

S a legküssebb azt mondotta:

“Nem bánom, ha megöltek es,

Szüvem borba ferejszétek,

Gyócsruhába tekerjétek!

Tegyétek kapum sassára,

Vegyen példát minden róla,

Vegyen példát minden róla,

Hogy van az árvának dóga!”

Odament a Szép Szűz Márja,

Kérdi: “Mét sírsz, három árva?”

“Hogyne sírjunk, Szép Szűz Mária,

Mikor anyánk főd gyomrába.”

Lement a nap lemenőbe,

S kimentek a temetőbe,

S adott nekik három vesszőt,

Hogy csapják fel a temetőt.

“Kelj fel, anyánk, édesanyánk,

Mer elszakadt a gyászruhánk!”

“Én nem kelek, met nem tudok,

Én nem kelek, met nem tudok.

Elrothadtak a tagjaim,

S nem bírnak meg a lábaim,

Vagyon nektek mostohátok,

Ki ruhát Csinál reátok.

Mikor fehért ad reátok,

Vérből virágzik hátatok;

Hajatokat mind kitépi.

Kenyeret ad kezetekbe,

S hull könnyütek ölötekbe,

Hull öledbe, hull a fődre,

S hull az árva kebletekbe.”